Falunapi összefoglaló

Szerző kevi     Témakör: Aktuális

A falunapi programok a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósultak meg.

A 2013. szeptember 7-én megrendezett falunapra egyesületünk változatos programmal készült.
Az egész napon át tartó eseménysorozat 8:30-kor Matuz Bálint közadakozásból újraállított sírjának ünnepélyes felszentelésével kezdődött.
Több oldalról történt megkeresésre a honismereti egyesület elvállalta, hogy megszervezi és lebonyolítja a Matuz Bálint tanító-iskolaigazgató és felesége Czimmer Vilma sírjának rendbetételével kapcsolatos ügyintézést. Ez nem kis feladatnak bizonyult, de az egyesületünk tagjai önzetlenül, lelkesen dolgoztak, így a síremlék a tervezettnél két hónappal korábban elkészült, és Gyenes Csaba plébános úr által szeptember 7-én felszentelésre került. A megemlékezésen jelen voltak az adakozók. Akik támogatni akarták ezt a kezdeményezést, megtehették, amit adtak jó szívvel adták. Köszönet ezért nekik. Emlékezzünk a jövőben is méltóan e köztiszteletben álló házaspárra!

Több heti gyűjtőmunka után augusztus 27-én nyílt meg az a kiállítás, amelyen Havas Sámuel 44 festményét mutattuk be. A képet szeptember 7-ig láthatta az érdeklődő közönség, ezután visszaszállítottuk őket tulajdonosaikhoz. Azóta több kiállítatlan képről is tudomást szereztünk, így reméljük, legközelebb még több alkotást tekinthetnek meg az érdeklődők.


10:30-17:00 között tartott nyitva helytörténeti kiállításunk az Aradi utca 9. szám alatt. Ezen belül látható volt a folyamatosan bővülő néprajzi gyűjtemény. Az idén egy régi szalvétákból álló gyűjteményt is bemutattunk, amelyet Kardos Orsolya bocsájtott a rendelkezésünkre. Az épület falán ismét látható Balsaráti Vitus János régi emléktáblája, az udvaron pedig felállításra kerültek a tűzoltó tartályok és a tűzoltó szekér. Csatlós Tamásnak köszönhetően végleges helyére került Marczibányi Dombegyház egykori temetőjének utolsó sírköve. A munkáját, támogatását ezúton is tisztelettel megköszönjük. Az udvari melléképületben sikerült egy kovácsműhelyt is berendezni. A több heti kemény munka – amelyet az egyesület tagjai végeztek – meghozta gyümölcsét, egy rendezett, esztétikus, újdonságokkal teli bemutatóval kedveskedtünk a hozzánk látogatóknak.

A vendéglátásban is igyekeztünk kitenni magunkért. Múltidéző találkozóra invitáltuk azokat, akik szerettek volna beszélgetni egymással. Egy-egy árnyas asztalnál felidézhették a közös emlékeket, beszélgethettek életük alakulásáról. Mindenkit megkínáltunk harapnivalóval, kávéval, innivalóval. Az egyesület tagjai, és az önkéntes segítőink süteményeket: vízenkeltet, meggyes pitét, sós pogácsát és görhét sütöttek, ebédre slambucot főztünk, ami mind elfogyott. A sok elégedett, vidám vendég igazolta, hogy jó úton járunk.
Reméljük, jövőre is visszajönnek hozzánk. Mi sok-sok újdonsággal mindenkit visszavárunk!

A napról készült fotókat itt tekintheti meg!

Sírszentelés

Szerző kevi     Témakör: Aktuális

A rendezvény a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg.

2013. szeptember 7-én egyesületünk MATUZ BÁLINT tanító, iskolaigazgató újraállított sírjának ünnepélyes felszentelésére ünnepséget rendezett a dombegyházi temetőben. Az ünnepségen elhangzott gondolatok alább olvashatók.

“Tisztelettel köszöntök minden kedves vendéget. Felemelő érzés itt állni, annál a síremléknél, amelyet mi, közösen állíttattunk újra egy köztiszteletben álló házaspár emlékére.
2012 őszén, mint a Ketskeméty Károly Honismereti Egyesület vezetője egyik kolléganőmmel, az iskola igazgatójával és néhány tanulóval a dombegyházi Balsaráti Vitus János Általános Iskolával kötött együttműködési megállapodás keretében kilátogattunk a temetőbe, és koszorút helyeztünk el dombegyházi pedagógusok sírján. Ekkor láttuk, hogy Matuz Bálint és felesége sírját mennyire megviselte az idő. Már akkor felmerült bennünk, hogy valamit tenni kellene.

Ki is volt Matuz Bálint?
Matuz Bálint 1866-ban született Nagyvarjason. Édesanyja Csík Rozália, édesapja Matuz István. A szülőknek 6 gyermeke volt, negyedikként született Bálint.
Matuz István halotti anyakönyvében „napszámos” foglalkozás van bejegyezve, ami a kor szokása szerint föld nélküli, vagy kevés földdel rendelkező embert jelent. A hat felnőtt kort megért – ki tudja hány kicsi korában elhunyt – gyermek felnevelése pusztán napszámból alig elképzelhető. Bálint taníttatása sem lehetett könnyű, de a többgyermekes családokban gyakori volt egy-két gyermeket „kitaníttatni”, ezzel mentesítve a vagyonkát az elaprózódástól és biztosítva a többi gyermek megélhetését.
Matuz Bálint középiskoláit és a tanítóképzőt Aradon végezte el. 1898-ban került Dombegyházra tanítónak, ahol több nemzedéket nevelt fel. A római katolikus egyháztanács tagja volt, majd egyik alapítója a helyi Hitelszövetkezetnek, melynek hosszú időn át könyvelője volt. A népművelés terén elért eredményeiért több ízben kitüntetést és pénzjutalmat kapott. Igazgató – tanítóként tanított Kisdombegyházon és Dombegyházon.
1898-tól 1934-ig volt igazgató. Oroszlány Jánossal együtt faiskolát hoztak létre, melynek gondozásában a tanítványok is részt vettek. Ezzel segítették a gyerekek megélhetését. Saját gyermekük nem volt, de feleségével Czimmer Vilmával több árva gyermeket felneveltek. Az árván maradt három Oroszlány testvér (László, József, Gyula) nevelőszülei voltak nejével.

A fentiek mellett a község krónikásának, a falu bölcsének, jótevőjének lehetett őt nevezni. A serdülő fiataloknak elfoglaltságot talált. Az első világháborús időszakban nem lehetett ruhát venni, „Bálint bácsi szövőgépeket szerzett, a helyi asszonyokkal szövetet készíttetett, amit fehér és sötétkék színben árusítottak, s a lakosság Matuz szövetnek nevezte el.” A szövőtanfolyamon megtanultak a lányok jó minőségű szőnyegeket készíteni. A fiúknak sportklubbot, versenyeket szervezett. A győztesek Matuz-vászonból készül sportnadrágot, úgynevezett Matuz-gatyát kaptak.
Matuz Bálint 1944-ben, felesége 1955-ben hunyt el.

2013 tavaszán a Ketskeméty Károly Honismereti Egyesület felvállalta a nagyon rossz állapotban lévő sír rendbetételével kapcsolatos teljes körű ügyintézést. A munkát siker koronázta. Hihetetlen, mennyi jó szándékú adakozó kötődik Dombegyházhoz. (Anyagilag 48-an támogatták a sír újraállíttatását.)
Köszönjük Dombegyház képviselőtestületének, hogy egyhangú szavazatával támogatta a sírhely újraváltás valamint a temető fenntartási hozzájárulás díjának elengedését, Csaba atyának és Kerék Teréziának a támogatását és közreműködését.
Az elkészült síremlék Csatlós Tamás keze munkáját dicséri.

Miután Gyenes Csaba plébános úr felszentelte a közadakozásból elkészült síremléket, a vendégek elhelyezték az emlékezés virágát!”

Az ünnepség képei

Kiállítás Havas Sámuel festményeiből

Szerző kevi     Témakör: Aktuális

2013. augusztus 28-án nyílt meg az a kiállítás, amelyet egyesületünk Havas Sámuel festményeiből rendezett.

A megnyitón elhangzott beszéd itt olvasható.

“Magánszemélyek egy közös cél érdekében történő összefogása mindig közösség-teremtő erő. Különösen az, ha magántulajdonban lévő művészi alkotások bemutatásáért, az ezek okozta élmény másokkal történő megosztásáért, közös átéléséért történik.

Havas Sámuel dombegyházi amatőr festő nevét nem találjuk a lexikonokban, nem őrzik múzeumok a képeit, de nekünk, dombegyháziaknak nagyon sokat jelent, munkái közös értékeink közé tartozik. Ha az itt élők, innen elszármazottak meghallják ezt a nevet, tudják, kiről van szó. Féltve őrzik az általa festett tájképet, szentképet, portrét, csendéletet, vagy a Dombegyházról készült képeket.

Havas Sámuel 1912. június 6-án született Battonyán. Édesapja Havas János cipész és csizmadiamester volt. Édesanyja Slajchó Zsuzsanna a háztartást vezette.
Havas Sámuel Battonyán járt polgári iskolába, közben a festészetet is tanulta. Édesanyja korán meghalt, ezért a pénzkereső szakmát kellett választania. 1936-ban került Dombegyházra. Moldova György műhelyében tanulta meg a cipész mesterséget. Ekkor ismerte meg Shéffer Ottíliát, akit feleségül vett. Elköltözésükig Dombegyházon az Attila utca 1. szám alatt laktak.
A II. világháborúban Biharkeresztesnél egy akna leszakította a lábát. Németországban Landshutban amputálni kellett a jobb lábát, attól kezdve mankóval járt. 1945-től egy szövetkezeti dohányboltban évekig dolgozott Dombegyházon.
A festészetet soha nem hagyta abba, szinte élete végéig festegetett. 1988-ban feleségével Kalocsa mellé, Foktőre költöztek. Sajnos még ebben az évben november 8-án meghalt.

Az életrajzot Tomonicska Károlyné Havas Ottítia, a művész lánya állította össze, aki sajnos nem tudott részt venni a mai megnyitónkon. Köszönet a segítségért.
Már a korábbi években igény mutatkozott arra, hogy a Havas Sámuel által festett képekből egy minél teljesebb kiállítást rendezzünk. Most, amikor ezeket a festményeket jó szívvel kölcsön adták tulajdonosai, minden alkalommal kértek minket, vigyázzunk az alkotásokra, mert személyes emlékek fűződnek azokhoz.
Ez a kiállítás 23 tulajdonos által kölcsönzött 44 képből állt össze. Köszönjük mindegyikőjüknek nagylelkűségét, hogy megosztja másokkal is a látványt, az élményt.”

A berendezés pillanatai

A megnyitó képei