Falunap a szomszédban

Szerző kevi     Témakör: Aktuális

Immár X. alkalommal rendezték meg a romániai Szentleányfalván a falunapot, amelyen Dombegyház is képviseltette magát.

A romániai Szentleány Fakert nevű községhez tartozó, mintegy 1400 lakosú falu, amely 7 km-re északra terül el a megyeszékhely Aradtól és 2 km-re a 79-es Arad-Nagyvárad közti nemzetközi úttól. Mivel telepes falu, alig 150 éves múltra tekinthet vissza. 1853-54-ben alakult a Zaránd egyházmegye területéhez tartozó zimándi pusztán. Alapítói Csanád vármegye Dombegyház községének zsellér református lakosai, akik lelkészük, Varga István vezetésével érkeztek ide, de jöttek telepesek Nagy- Majlátról és Sarkadról is.
A falu “keresztapja” Szentleányi János, akkori adóhivatali igazgató, ugyanis a települést róla nevezték el a község viszonyainak rendezésekor. Közigazgatásilag a falu Fakerthez tartozott, de hamarosan önálló község lett saját községházával, jegyzővel, és önállóságát az1950-es évek végéig meg is tartotta, amikortól ismét Fakerthez csatolták.

A falu történetének leghitelesebb forrása a templom Aranykönyve, amelyet a gyülekezet 1884-ben indított el. Az Aranykönyv egyszerű füzet, kézírásos feljegyzésekkel 1874-től napjainkig. A mindenkori pap vezeti, a parókián található. Ebből idézünk:

“Csanád Vármegye Dombegyház községe szegény zsellér, református vallású lakosságának nagyobb része lelkészével együtt az 1853. évben felkerekedett, s jobb hazát keresni Aradmegyébe – a kir.kincstár Zimándi pusztájának ezen részére vándorolt, s itt a királyi kincstár engedélyével mint kincstári földhaszonbérlő az 1853 és 1854. években letelepült, s egy község alkotójává lett.”

Mivel a lelkész, Varga István magával vitte az anyakönyvet is, a két falu között per indult, de a szentleányiak javára dőlt el a per, mert az anyakönyv ott maradt. 1982 után állítólag Bukarestbe vitték őket. Az “őslakosok” között a következő nevek fordultak elő: Zabán, Megyesi, Seres, Gyaraki, Sütő, Nagy, Gyenge, Forrai, Hegyesi.

Rácz Károly A Zarándi Református Egyházmegye története c. munkájában ezt olvashatjuk:

“Szentleányfalva: helvéthitvallású község, alakult az egykori Zarándi egyházmegye területéhez tartozó, most (az 1870-es évek végén) magyar királyi kincstári birtokot képező Zimándi pusztán az 1854.évben, és az akkori adóhivatali igazgató Szentleányi Jánostól nyerte nevét. A lakosok leginkább Dombegyházáról, akkori lelkészök Varga Istvánnal mentek oda, de Nagy-Majlátról is többen, Sarkadról is néhányan telepedtek le ott. A község 2 ízben települt. Az első település 4 házsorból és 74 földes házszámból és 6 zsellértelepből, a második 46 földes házszámból és 12 zsellértelepből állott.”

Az eseményről a Nyugati Jelen cikket jelentetett meg.

Kiállítás ünnepi megnyitóval

Szerző kevi     Témakör: Aktuális

Az alábbi beszéd 2012. szeptember 8-án 9:00 órakor hangzott el az állandó kiállításunk ünnepi megnyitója alkalmából:

Tisztelettel köszöntök mindenkit a Ketskeméty Károly Honismereti Egyesület tagsága nevében!
Alig több mint két éve baráti társaságként elhatároztuk, hogy nem hagyjuk feledésbe merülni Dombegyház község múltjának emlékeit. Az első helytörténeti kiállításunk sikere nyomán szembesültünk azzal, hogy ezt tevékenységet csak bejegyzett szervezetként tudjuk a megfelelő színvonalon folytatni.
Egyesületünk munkáját Ketskeméty Károly munkássága inspirálta. Ketskeméty Károly községünk tanítója, később iskolaigazgatója volt. Elsőként kutatta településünk múltját, ezért úgy határoztunk az ő nevét veszi fel szervezetünk. Sajnos hiába dolgozott, mert feljegyzései eltűntek, csak nyomokban maradtak meg különböző kiadványokban.
Dombegyház története több mint 8000 éve kezdődött, erről adnak bizonyságot a környéken talált leletek. A mesékbe hajló Attila hagyománnyal folytatódik, majd a feljegyzések bizonysága szerint egy kicsiny középkori mezőváros viselte a Dombegyház nevet, amit csak többszöri törökdúlás után sikerült tetszhalottá tenni. Annak is már közel 200 éve, hogy a középkori kisváros területén három új Dombegyház született.
Egyesületünk azt a célt tűzte maga elé, hogy a mind a régmúltba nyúló történelmünket, mind az immár kétszáz éves újkori emlékeinket, hagyományainkat felkutassa, megőrizze és továbbadja. Ehhez a munkához jelentős segítséget nyújtott Dombegyház képviselő testülete azáltal, hogy rendelkezésünkre bocsájtotta ezt a helyet, ahol méltó módon be tudjuk mutatni az általunk összegyűjtött értékeket.
Az általános iskola tanulói tegnap már látták a gyűjteményt. E látogatás nyomán meggyőződtünk róla, hogy nem hiába való a munkánk. Bízunk benne, hogy a felnőtt lakosság is hasonló érdeklődéssel fogadja kiállításunkat. Továbbra is mindenkit szívesen várunk egyesületünk tagjai közé, a legapróbb segítséget is ami előbbre viszi munkánkat, köszönettel fogadjuk!